Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Bemutatkozás:
Vénáim időnként szavakkal felvágom Lüktető véremet a csepegtetve kitárom...

 
 

Életemnek derekán megállok egy percre,
elmerengve nézek vissza emlékeimre!
Fürkészem a múltat, kapok jót és rosszat,
magamban hordozva, feltárom arcomat!

A legszebb percek tettek boldoggá, és ezek adtak erőt,
mikor gyülekeztek felettem a fekete felhők!
A legnehezebb pillanatokban így léptem tovább,
leküzdve az akadályt, felálltam s bíztam a csodát!
  A jövőt bízva, folytatom életem,
mert amit hoz, mind boldog énnekem!
Benne van a sorsom, örömöm és könnyem,
a csoda, hogy ember lehettem!!!

 
Aláírás:
Ha megszületek, újra élek
Ha élek, újraszületek.
Poé
 
.........................................................................................................................
 
 
 
 

Ahol nincs te, ott nincs én se.

 

Mintha már álmodtam volna erről a konok, szívsajdító csendről, mikor sarkokba bújnak el a fények, s szűkölve reped szét a lélek. Mintha a magány sárrá lenne, lepelként húzódva szememre, majd lassan befolyna szívembe. Megmentőm, mondd, ugyan ki lenne? Később kegyesen elringat az éjfél. Lelkem siklik csillagok fényén. Mintha... mintha... mintha még - mintha csak itt állnál és néznél... .