Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ölemben vigyázzam...

Vágyom rá nagyon, hogy velem legyen,
Hogy átadhassam neki varázsköpenyem!
Szerethessem őt, s karomban tarthassam,
Nézhessem esténként, ölemben vigyázzam.

Tápláljam mesékkel, hogy ha felnő ,
Mesékből majd lassan valóságot szőjön.
Nézhetem majd arcát és hogy rám nevet,
Tudás után mily mohó vággyal eped.

Óvjam első lépteit, fogjam pici kezét,
Elmondhassam neki az élet rejtelmét,
Okítsam a szépre, tanítsam a jóra,
Míg álmai nem válhatnak valóra,

Küzdjön akkor is, ha mindenki neveti,
Ha olykor az útja nem a célhoz vezeti,
Tartson ki mindig és talpon maradjon,
Néha csak sétáljon vagy sebesen szaladjon,

Szemével nézzen, de szívével lásson,
Hogy a szerelem egy nap majd rátaláljon!
Majd más vigyázza akkor, én ezt jól tudom,
De jó kezekben lesz, ha szemem lehunyom.

Boldog leszek akkor, s büszke is rá egyben,
Hogy talpraesett, kitartó, embert neveltem.
Ki szeretni fog úgy, ahogy én szerettem,
S tudni fogja, ha fájt is nagyon, énekeltem!

Követi a példám, de kerüli a hibákat,
Elmondja, mit én mondtam, fohászos imákat.
S ha síromnál megáll, könny szökik arcára,
Szeretettel gondol majd az apjára!