Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szüli napodra ..


Az út, mely hazavisz, nem lesz rövidebb, sem könnyebb,
bár gondolatban az elmúlt évek alatt megtettem ezerszer,
mégis, minden alkalommal tisztán világít a minden nap édes emléke.
Nincs oly nap, hogy ne kérjem , Ö-t
éles tekintetét ne vegye el rólad,
s hatalmas, védő szárnyaival szerelmünket óvja.
Mintha fiókái lennénk, szerelmetes gyermekei,
hiszen meglágyult érces tekintete,
midőn egymás szívébe hulló szavaink hallotta.
Mostanában csak Ő hallja, hogyan vallok szerelmet,
neki mondok el mindent, amit most neked...
Az öröm tompább, a fájdalom élesebb, ha nem oszthatom meg veled.

S egy félmosolyt rántva arcomra, ülök most ide eléd,
Most még az idö is mintha megállt volna, hogy legyen ideje
csillogtatni a nap, s lelkem fényét.
Csak egy képnek adhatom, mit neked szánok,
de nem tudja majd elmondani soha, most mit gondolok.
A nap is fényesebb, a víz is selymesebb, ha megoszthatom veled.
Észrevetted, kevesebbet szólok hozzád esténként.
Semmi sem változott, bennem. Csak nem írom le.
Közeledik az ünnep és nem tudom, mivel lepjelek meg.
Semmivel, mondanád, ha kérdezném, manapság mit lehet?
Olyat, mit láthatsz, megfoghatsz, mégsem szúr senkinek szemet.
Amiben benne vagyok, akármilyen kicsi is az...
de minduntalan feléd kujtorgó gondolatokkal telve.

Hosszú szárnyaival elrepül az idő,
Egy-egy év csupán egy hétnek érezhető.
Talán csak az emlékek száma mutatja,
Hány száz nap is telt el valójában.
Volt, hogy úsztál a boldogságban
De előfordult, hogy együtt süllyedtünk.
A mai nap viszont szóljon a szépről,
És az elkövetkező gyönyörű éveinkről.

 

thcanv6bo0.jpg